Mindig  május

Május van akkor is

- Ha borús az ég,

Május van akkor is

- Ha csillag nincs elég,

Május van akkor is

- Ha hideg szelek,

Május van akkor is

- Ha dühöngenek.

Május van akkor is

- Ha nem süt a nap,

Május van akkor is

- Ha nem hallom szavad,

Május van akkor is

- Ha senki sem várt

Május van akkor is

- Gondolhattam rád.

1978. május 28.

Szánj meg Uram!

MI ATYÁNK…

Tanítsatok meg minden embert

Ha nem is tény való, csak remény

Öregsége széppé lehet

Ha csak ennyi is a tény

„Jöjjön el a Te országod”

KI VAGY A …

Jó, ifjú embert sok hatás ér

És keresi az új utat

Megismerve a világot

Végül már feléd halad

„Legyen meg a Te akaratod”

MENNYEKBEN…

Jól tudod, hogy az emberiség

Többsége mégis talál

Utat Hozzád, s úgy, mint rég

Szállnak feléd a sóhajok

„Bocsásd meg a mi vétkeinket”

                               1973. X. 14.

Kereslek

Mint koldus-filléreket

Adtad az időt nekem.

Csak perc-rézpénzeket gyűjtögettem olya alamizsna

Ami egy estét sem ad ki

Gondolatban feléd szállni…

Vágyakozó hosszú napok egybefolynak agyamban.

Kérleltem az utcát is,

Adja meg, hogy lássalak

Itt a tömegben tudom nem, vagy mégis kereslek.

Hiányod – kamasz-szerelem –

Oly-annyira elégtem.

Sajnálkozó adomány-percek, mily gyorsan eltűntél.

Szántál egy pillanatra,

Majd elmentél futva,

Rohanva feledni a sok zaklató napot.

Ha látni akarnálak

Néha, akkor is csak

Meghatározott-időre szóló engedélyt kapok.

                                               1984, május 13.

Szomjazom

Úgy állsz előttem, mint tenger

- hajótörött előtt

kis szigeten -.

Mellyel szomjúságom nem olthatom,

Mit ér a sok víz, ha sós,

Ha mint a könny fájó.

Innom belőle nincs mód,

Karnyújtásra vagy itt

Mégis szomjazom.

Várom mégis jöjjön az est

Naplementekor vár

Néhány örömperc.

Érzelmeid hullámzó harcában

Veszt az érzelem,

Győz az ész – a félsz!

Még néhány perc, a sötét nyel el,

Ennek tíz lépés a táv…

S mégis végtelen.

                               1983. aug. 10.

Nézem a februári havat

Február. Tarka-szennyes hótakaróját

Bámulom, a homályos ablakon át.

Szétszabdalt fekete-fehér halott világ.

De fagyos rögök között, nő a hóvirág.

Kihajtott, éled az olvadó télben

S én ülök fagyos semmittevésben,

Csak nézem, csodálom életerejét,

Hogy harcol – lehajtott fővel – önmagáért.

Fák ágai között háztetők. A kerten át

Látom a templom magas tornyát.

De gondolatom a virághoz visszatér,

Élni akar, s vigasztalan semmiért.

A délutáni bágyadt-tarka fényben,

Csillog a kereszt aranyszínben.

A hit nem belőled árad – tőled kaptam,

Itt él azóta szívemben, gondolatban.

Hogy tovább mást szeressek nincs erőm. Érted?

Te vetted el tőlem amikor kérted.

A kisvirágban látom van akarat,

Bennem nincs már szerelem, mert te erősebb vagy?

                               Izsák, 1984, február 8.

Búcsúztam

Maradt a pillanat.

Az idő megdermedt.

Ajkad csak emlékezet.

Én eljöttem tőled,

De ott maradt énem

Hűlő helyem

E búcsú-pillanat,

Mint vízió szememben,

Arcod fényképeztem.

Ahogy ott álltunk

/ajtóban ketten/

Búcsú-csókom ajkadra leheltem.

Minden hiába

Éveimbe temettem arcod,

Bevéstelek agyam minden zugába,

Nem lehetsz soha emlék!

Kérész-életű szerelem /?/, itt él

A nappalokban, az éjszakákban.

Minden hiába.

Ha sötét éj lehull a földre,

Majd szakad szét fekete fátyla,

Úgy fájnak a hajnalok;

Temetni mégsem tudlak. Perc rohanó

Nem ígér holnap a mában

Minden hiába.

                               Izsák, 1984. febr. 17.