A PÉNZ MEGISTENÜLÉSE
Nyerj , gazdagodj - ordítják az éterbe , hipnotizáló hangok ,
Szájszáradásig - körülöttünk a reklámpiacok .
Ma már csak a pénz - a tarisznyába hordott „ új marsall-bot”!
Nem baj ha cinkeltek is a lapjaid - csak szolgáld és imádd
Az új „ isten - magot „ mert csodákra képes - rangot ád !
Értelmünk cibálja, - agyunkban reklámfénye villog .
Hálót fon eszünkre- így hálóz be - a sikert hirdető hang
Mutat utat - mint pók hálója felé rovaroknak !
Öröm-javak-vásár - agymosás - az ész tehetetlen!
Reklám - tengerben fuldokló világ - cibálja az életünket!
Hajt , „ ember embernek farkasa „ legyen törvényeket.
Az „ adomány „ bűnből is ered , ha mástól csalta el !!!
Zsugorodik az emberiesség ! A pénz „ megistenülése „
Alkonyzóna ! Szeretet , érzelem - erkölcs-maszat ma, mert
Tompul az ész is - a pénz fénye merénylet a lélek ellen !
Mert „ földi glóriát„ követel - amit a pénz csiszol fényesre !
A mocskot , szennyet szórják, oltják - a még tiszta szívekbe !
Csak fogyasszon - mindegy ,hogy az árát miképp szerezte !!!
Hát nyerj ,gazdagodj, pénzt szerezz -az ősmohóság -vágy -ingerület
Magával ragad -kés nélkül - szabja át a lelkeket !
A reklám-piacon a pénz az „ Isten” nem a becsület !
1999.
ALKOSS -ÖNMAGADÉRT
„ A költő csalogány - aki sötétben ülve önön magát deríti fel”
/ P.B. SHELLEY /
Írj ! A pangó tétlenségbe zuhanni nem szabad !
Keresd, járd a „ kalamus-rabszolgák „* agóráját .
Nézd a szabályokkal „ megkötözött” honorációrnak**
- gondolatmentes cselekvését - lásd, meg látszat- szabadságát.
Csak alkoss - mindegy mit teremtessz - de, igaz legyen!
Szolgaként is szabad vagy , ha hited szolgálod !
Ülj ki a természetbe - ott látod az igazat !
Ezt a zavaros társadalmat - többé már nem kívánhatod !
Kötetlen még a köteted - lapjai fűzetlenek,
De, könyvvé fogja össze - a teremtő gondolat !
Kacagd ki e rút világot is - bűneit nem leplezve !
Nem játék ez !, de aki a kudarctól fél - kudarcot arat !
Csatát nem csak a győztesek vívnak !”va banque ***„ a lét !
Ha életed erre teszed fel - a siker nincs törölve!
A kesztyűt mindig felvegyed - ha arcodba vágják,
Oldódjon fel benned mindig az igaz - szép szavakká érve !
1999.9.2.
* Itt: az írás megszállottjai
** fizetett tisztségviselők
*** egylapra tevés
Szappanbuborék
Mily szép volt a szappanbuborék -
Amit együtt fújtam veled.
Hétszínű volt a fénye, s benne “együtt-világunk”.
- fénygömb-varázsban láttam kettőnket -
Téged és önmagamat!
Volt: boldog, tudatlan, édes kábulat.
Repült a sok szín-csoda-álom,
- szalmaszálról - majd mind elszálltak,
Hallom szó-színek halk zenéjét, úgy vesz körül,
Mint opált - az aranyos foglalat!
Mind ez csak álom maradt!
Szivárvány - labdáink - mind - szétpukkadtak!
1996. február 5.
A SZÍNÉSZ
Színész vagyok ! Mi az ? azt ti nem tudjátok, -
Gyalog, kocsin, vonaton miként rovom az országot,
Nem érzitek ki ő ? semminek sem nézik, -
Amíg nevetnek rajta jó - azután már lenézik !
Hej ..., de sokszor gyalog járok , mert lyukas a zsebem
Mikor vonaton utaztam , elveszett a pénzem,
Vagy tán nem is volt zsebemben ? hát az is meglehet,
Éhes vagyok most még, de, talán keresek -
Hogy ne vesszen el a pénzem .. - bevarrom a zsebet !
Voltam én már nagy király is, - császárok császára,
Voltam minden oroszoknak - mindenható cárja !
Ilyen nagy úr voltam én ott, a hordók tetején,
S közben éhség-himnuszt dalolt - korgó gyomrom felém!
Hát, ez színészet ! Koplalva - vagy néha - éhen ,
Fájó-szívvel kacag , - végig az Életen !
Nem tudjátok mit érez - mikor nevettek rajta,
Talán épp az nap halt meg a kedves édesanyja !
De, a pályát megtagadni soha nem akarja!
Nem tudjátok meg soha, mi az színésznek lenni!
Ne tudjátok meg soha ,hogy kell nevetve sírni !!
Ma még itt vagyok - itt e helyt „vetem” a kenyerem,
De, azt még nem tudom, hogy holnapután mit eszem !
Éhezik, koplal, rögös a színész útja,
De, a kultúrát hirdeti - úgy ahogy csak tudja !
Magyart a magyarért - ez volt a jelszava !
Hát ezért vállal mindent , ezt minden színész tudja!!!
Magyarlápos, / Erdély / 1941. március 18-án.
MINDEN SZÍNES
Őszutóban is , tarka nyáresték színe kering bennem,
-mint egy kis műhold - egy mérhetetlen nagy bolygó körül.
A gravitációs erő maximális - nem csökken !
Így mindenben látok színeket !
De bármily tarka is lehet - annak csak szürke a világ -
Ki a színtelenség szorításában - „ szeme foglya „
Vergődik - nem lát a szürkeség mögé - nem abstrahál!
A színek számára elvesztek !
Mikor ősz-színű - cseppeket sírnak rám a fák, s még e táj,
Másoknak - csak szennyes-szürke - oly színszegény a világ,
Mind „rész-igazság” - nem lát színgazdagságot - mily kár!
Mögé nem néz, miért nem? Ezt kérdem!
Még szavakban is látni összeszőtt - szószivárványt! Szebbet ?
Emelkedjen Pegázuson fel a mennyekig - versben /!/,
Ha Szellem-magasságba jut - ez a költészet !
A szép: a szín , a vers - Világszellem !
Élet csak színekben van! Szürke-álmú búsnapok - fájnak.
A szín a természet! Szín a lélek - versekben! Boldog ,ki
Színdússágot lel - szürke tegnapok helyett - értelmet ad
A vidám máért - ha lelkünkben feltör!
A szín, kedves üzenet - ezt küldi számunkra a Világ!
A szép emlékek is színesek - bár csak „öröm-igazság” !
Színt-senyvedő Életből , hogy ne meríts - nihil obstát ,*
Elszürkülés jobban öl - mint a tőr.
*nincs akadálya
ÉRTED-E AZ IMÁT?
Imádkozni csak értelemmel szabad.
A mechanikus ima is csak önbecsapás!
Érdek-ima a földi boldogságért - javakért,
Az nem Isten-szeretet - az egészen más!
Öncsaló lélek ki vásárolni akar
-Túlvilágra - pénzével belépőjegyet
Olyan mintha áldozat-tüzét lopná az oltárról,
Hogy annak fényénél lássa a mennyet meg.
Az i g a z h i t h e z , sok mély tudás szükséges
Jól meg kell ismerni - széles annak útja!
Sokszínű hitvilág - örökléthez - mind ,, vényt,, kínál,
Mint szatócsboltban - mindent árulnak rajta!
Ne önmutogatóan imádkozzál, hogy
Jól lássák mások is mily ,, igaz ember vagy ,,!
A tanok alapos szintézise után - hittel
Dönts, de megtartsad, ha egyszer elfogadtad!
Ha imádkozol - abban olvadj fel !
Gondolatod ne a világin araszoljon !
Igaz hit csak alázatos lelkekben lehet
Úgy élj s ember légy , - hogy Istenek meghallgasson!!!
HASZTALAN SIRÁM
Jönnek már a gyötrő hosszú esték napjai - itt az ősz .
A boldog nyár patakja - csak lassan - de, kiapadt .
Volt tűrkiszkék ég, zöldellő határ - már kifakult színű
Nem-késztetnek igy, - nem érlelnek lelkemben lángoló szavakat.
Lelkem kékmadara csak kirepült - az álmaim felé
Kinyújtott aranyágra . Itt a fény kapujában
- a lét s a nemlét küszöbén - dörömböl s pereg kezemből
Ki , a gyorsuló fényidő s így veszek el - így a sötét mában
Mellettem s velem rohannak az évek - hajszolni nem kell !
Az elmúlt idő maradandó emléke lebeg
A sötétség felett . Fekete bánatom magamba zárom ,
- így sem virrad - nem oldja ami fölém borult - a fénytelenséget !
Belefagyok a fényhiányba - dermeszt a belső magány
Az ég fagya is surran - hajnalórán - csendben. Ott
A dermedő kertek drótjain át - lopakodik a köd ,
A didergő - lelkű emberek között - már fel sem olvadhatok .
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
