Pillangót kaptam

Szebb  lett  volna  ez  a  kis  történet

Ha  a  vége  nem  így  történik  meg !

Látod  olyan  voltam, mint  egy  kicsi  gyermek ,

Kinek  pillangót  adtak  a  kezébe  -  „ fogd  meg „

Fogtam ,  néztem ... csupa  szín-rajzolat  szárnya ...

Mennyi  szín /!/ -  volt  csodás  ragyogása  ...

... majd  lepergett  róla  a  sok  szín-gyönyöre !

Már  csak  egy  kis  szürke  lepke  volt  a  kezembe .

Elengedtem  -  mert  csak  a  pillangót  szerettem !

Néztem , hogy  száll  el  , -  talán  -  a  végtelenbe .

Ö R E G S É G                  

                     A   6O.   SZÜLETÉS  NAPOMRA  !

Aki  voltam  -  lassan  múlik ...

Aki  voltam  nem  én  vagyok .

Gyorsan  tűnő - lassú  évek

Kapom  már  az  obsitot .

Nem  régen  még  itt  a  sarkon

Vártam   mikor  jön  el  Ő,

Pedig  annak  nem  sok  éve

Nem  kell  már  a  szerető.

Szépasszonyok  -  nézem... s érzem

A  szörnyű  jövő  úgy  lever,

Éhes-szemű  csak  az  ember ,

hogy  az  a  jó  mily  közel !

Mint  telt - gyomrú  vendég  nézem

Ha  új  fogást  terítenek  -

Csak  a  szeme  kívánja  már ,

Mit  rég  igen  szeretett !

Mint  vízió  áll  előttem ,

a  rég -vad -ifjú  forrongás

Szerelem  nélkül  az  élet

Nem  több  mint  időhúzás

R E Q U I E S C Á T  I N  P Á C E *

                 / Ady Endre halálára /

                                    ..Bomló halottat ölnek

       Akik engem gyűlölnek. / Ady /

Örök nyugalmat nem kért, de kérlek adj neki, mert megérdemli!

Népe fájdalmába  mérget csepegtetett a  dívó embertelenség

Nem hiába bélelte ki lelkét  a szegények szeretetével -

lelkiismeretét  nyugdíjba nem küldte, mert élt hite: a reménység !

Belsejében valami összetört - ideáit elrontották,

Életét felfalta az  I d ő -szétszórta - de nem halott érve s tolla    

Töretlen! A halál belovagolt hozzá s hozta végítéletét !

és ment a ködtünésbe - úgy ahogy jött - de itt maradt igaza, szava!

Így már csak „porrá-érett” holttestét temethették el - nem mást

Csak azt, ami nem volt neki egyéb mint ideiglenes albérlete !

Mert  érző lelke itt maradt a föld felett, itt kószál közöttünk Ő,

Úgy mint örökös humán gondolat-vágyai valódi emberhite.

Koporsójára hullt a nedvesszemű, édes anyaföld, döngött...

Ó, hogy dübörgött akkor a nedves rög -  most lágyan öleli  homokja...

De, lelke itt maradt a felszínen - gondolata  írásaiban!

A forrása : a  nyomorgó-elesettekért kiáltó hite hangja.

A tehetetlenség dühe forrott  e nyugtalan nagy lélekben. 

A valóság s látomás-képeit rímes sorokba szedve - közölte.

A hagyatéka :- töretlen magyarság -hite !- Lélek lenyomata,

Agytartalma - írásaiban .- A szellemi lét  igazát hirdette,

Szépségét hintette el, ez erkölcsvesztő Mammon-hív’ világban

Lassan kihal az igaz - úgy mint volt egykor Sodomában, Gomorában.

Ürül a magyarföld, de lesz- ujjá festett világ - horribile dictu**       

Marad az erkölcstelen ,pénzhajhászók , kozmopoliták sokasága,

a „törpe-óriások”! Új próféták jönnek / ész trónfosztásra /,  

Akik nem ismerhették meg, a RÉRUM NOVÁRUM***intő téziseit !

Nekrológot ne mondjanak ők  /semmit sem halló-érző /sírja felett.

Beszéd helyett emberszeretetet - így adhatunk csak nyugalmat neki!

*nyugodjék békében

**kimondani is szörnyű

*** XIII.Leó pápa enciklikája,

a szoc.kérdések megoldásáról

Kívánlak

Mióta megismertelek

Sajkám Poseidon

Játékszere lett

Még nem tudom kié leszek?

Zeus- vagy Hádes-é?

Hajt az ár, megyek…

Allektót ne válaszd, legyen társad.

Nem soha Tisiphonét

Én sem követem.

Kívánnék Veled Arthemis

Erdejében járni.

Akard hát Te is…!

Szűzi-tisztáson nem várnék

Nymphák táncára, csak

Veled szeretnék….

Hogy nyomot elsőnek hagynánk.

Ha jönne Ámor és

Nyilát lőné ránk,

Alászállnék. Rejtelmeid

Leoldanám, s látnám

Tested lankáit – a világ csodáit.

S feküdnék zöld pázsiton

Hófehér testedre

- fehér láng-álom…

Véresre csókolnám a szád.

Akard, mint én nagyon!

Érost Te is várd.

                               1975

A NŐ....

           ...  könnyre lett  a női nem.... 

              ha  cselre kell találni  a nők  félelmetesek!

                                             / Euripídés /

A  nő :  kibontja  a  teret -  úgy  expresszive,

           széttöri  a perspektívát  -  vágy  és  gyűlölet,

           Könyvre  vésett  betűi  -  búcsúének,  emlékképek..

A  nő:  költészet  -  széppé  teszi  az  életet,

           a  fájó  szerelem -  igaz  alkotóerő,

           antik  világkép - lét - hordozó ,  szellemingerlő!

A  nő :   a  küzdelem  -  férfiak  furcsa  harca.

           Küzd  érte :  kard  és  toll  -  két  jó éles  penge  -

           ész  és  erő  -  féktelen  -  egymásnak  nem engedve !

A  nő :  ha  kíváncsi  egy  férfire  -  nézi...

            de  lelkében  már  is  paráználkodik  vele ...

             csak  ne  mondjon  szépeket  -  nyúlik  a vágy  ideje !

A  nő :  az  öröm  -  de  omlik  szét  ha  majd  becsap,

              a  hódításból  csak  hunyó-örömfény  szakad , 

              de  oly  absurd , mintha  ölelné  az  éj  a  hajnalt!

 A  nő :  a  világképzelet  -  testvágy  gyurmája  -

              hiába  fénylik  a  sötétség  kapujában...

              kacagnak  a  színek  rajta  -  de  a  lelke  zárva!

A  nő :  vágyik  a  győzelemre  -   ,,  a  győzőre ,, !

              kit  kicselezve  Ő  győzhet  le  -  tét  a  teste ! ?

              mit  feltesz ,, ez  uj  fordulóra,, -  magát  nem  féltve !

A  nő :  csókjaiért  utóbb  csak  van  ,,fizetség ,,!

              Ha  sértett  a  lelke -  hát  úgy  kegyetlen  sebész -

              szikéje  - a  szépsége -  mély  sebet  ejteni  kész !

A  nő : bája  -  természete , két  nagy  ellentét,

              mit  nála  elérsz   a  menny  és  a pokol  - egyben

              Még  életet  is  adtak  érte -  nem  is  kevesen !!!                                       

Hívj engem

Szótlan vagy

Akár a szád, szemed is hallgat.

Pupillád

Izzik vágy-fényt, el nem takarhat.

Vágya mély,

Mint hunyt szemek mélyén a gondolat.

Tudom félsz

Hogy kitör az elfojtott akarat.

Lángban égsz,

A tűz-vér asszony most fellobbant.

Éjente

Gyűrt párnád fele üresen ásít,

Sötét űrbe

Kergetnek kusza álmok – lázít

Magad vagy!

Lázas testedet – magadat – adnád

Nem csoda

Hogy már riaszt üres szobád.

Ágyadat

Nem szűknek – szélesnek találod,

Már érzed

Hiányzik valaki s kívánod

Hajnalkor

Ébresztést, s a csókokat várod

Egyedül vagy

Társtalan, valld be magadnak.

Hívj engem

S én elmegyek örök társadnak.

                               1983. nov. 2.