Szonett - az ihletről
Igazán csak Eros pengethet meg jól lantot.
Tűz és kard hatalmát dalolhatod, ugyancsak
Forradalmi mámor is helyet ad a dalnak,
De, babért - igazit - csak asszonytól kaphatod!
Feketétől a kékig - mindenszínű szemek,
Ha hozzájuk férkőzől - ad igaz ihletet.
Mert valami nagy katarzis megy végbe benned -
Lantodon csak lágy húrokat penget meg kezed.
Ha forradalmi a mámor - kezed örömmel csap
Mélyhangú húrokba - dübörög ha belekap...
Felszabadul a láng... már az igazáért arat a tett!
De ha egy asszony-alakján ellegelhet szemed
/nincs forradalmi láz/, pőrére vetkőzteted...
Csábító kép! Szíved a versekben - éhed ad ihletet.
Nekem új vagy
Nekem új vagy - izgató
Másnak tán unott, tegnapi, csalódott.
Csókolnám selymes, parázsló sima bőröd
Kívánom azt, ami nekem meg nem adatott.
Nekem új vagy - lángoló.
Hányszor kívántam már szépmívű csípőd!
Most bámulsz éveim nagy madárrajára?
Szemedben kétség - merészségem nem nyűtt!
Nekem új vagy - parázsló!
Ha tested zugait érezné mohó szám...
Gyümölcsét megízlelni - mindegy mi lesz ezután
Ha gyönyörödben csak egyszer megmártóznám.
Nekem új vagy - bódító.
Ha ölelhetnélek, érezve édes illatod...
Ne nevess ki, azt nem érdemlem
meg. Lelkem
Ha megölöd, oltsd ki kín és gyönyör között.
Fixa idea
Azt akarom -
Ne feledd
Azt az őszt - mikor hullott ránk a sárga levél.
Azt akarom -
Ne feledd
Mikor már beborít mindent a fehér tél.
Azt akarom -
Gondolj rám
Mikor sok ember között is - egyedül leszel,
Azt akarom -
Gondolj rám,
Mikor mással vagy kettesben - s szeretkezel.
Azt akarom -
Gondolj rám,
Mikor céllal, céltalan rovod az utadat,
Azt akarom -
Gondolj rám
Legalább néha - mert én mindig szeretni foglak.
Azt akarom -
Ne feledd,
Hogy elmerültem benned, más nincs semmim,
Azt akarom
Ne felejts
El, én kedves Szép Senkim.
Kései szerelem
Nem tudod, hogy milyen
A kései szerelem.
Nem haragos zöld, eget nem verő
Mint a pattanó tavasz.
Halvány szinorgia,
Mint az őszvégi erdő.
Csodás diszharmónia, közelgő
Elmúlását érző az.
Színes-láng bár nem ég,
Az őszi táj csodás szép,
Ha most itt találkozol velem, rájössz
Szép, a kései szerelem.
Tüzünk végsőt lobban,
Ez őszi lombsátorban,
A percet egymásnak élni, ölelni,
Csak ölelni kedvesem.
Hiszek benned
Hiszek a szerelmedben, akkor is ha nem mondod.
Ha kérdem a választ, körül-tapodod - oldod.
Valamiképpen - elködösítve magyarázod,
Hogy ne kelljen nyíltan semmit bevallanod.
Hiszek a szerelmedben, bár kerülöd a válaszod.
Nem mondasz igent sem, de a nemet sem akarod.
Mi tart akkor együtt (?) Számtalan forró csókod,
Melyben éreztem szerelmed, hozzám-tapadásod!
Hiszek a szerelmedben, ahogy nézem arcod.
Minden erről árulkodik - nézésed, simogatásod
Sem lehet talmi, - miért mondod el az álmod?
Hazudj, ha mind nem igaz! Úgy is őrült vagyok.
Hagyj meg íly őrültnek - csak így vagyok boldog!
Így éltem...
Életem, csak verseimben van,
Egyenlő a korommal, szemléletemmel.
A szerelem nem áfium nekem,
Magasan szárnyaló katarzis - életvitel.
A szerelmi-játékot mindig megnyertem,
Örökké a “Sors-boldog-kegyeltje” voltam.
Én le tudtam vetni a mámat,
A holnapért - szívem korlátlan pazaroltam.
Nem törtem hírnévre, sem kiadóra,
Ha első nem - hát utolsó sem legyek.
Rangsoron-kívül írtam asszonyoknak,
Aktuális - rossz és mégrosszabb - verseket.
Lángoltam - mindig fűtött a láng,
Mint atommag újjá-ifjítottam meg magam.
Vágy-gőzben éltem végig életem.
Mindegy mennyi voltam: húsz, negyven, hatvan.
Körülöttem keringtek, mint elektronok
Csinosabbnál csinosabb lányok, asszonyok,
Korom nem gátolt soha semmiben,!
Kortalan vagyok én - a “vörös ködökben”!
Vágyódás
”, ha egyszer láthatnám
Tested forró vágyódását...
Hogy sápadt arcod kigyúló pipacs-parazsa
Körülöleli két szemed.
”, ha egyszer érezhetném,
A szád lázas tapadását...
Égő tested - vibráló, lázas remegését -
Ahogy karomba temeted.
”, ha egyszer feloldódnál,
Szakítanád mi gátló érv...
Agyad mély-rejtett-zugában, remegőn félő-
Gondolat - már nem lenne tiéd.
...és találkoznánk, te meg én,
Mi ketten, mint kéj-mámor
Superlatívusa, majd csendesen elpihenve,
De tovább égve a vágytól.
Csók-requiem
A csókjaidat... azt
Még, meg nem ismerhettem
És mégis születtek
Apró remegések.
Megkezdett - s elvetélt -
Csókod nem ízleltem,
Csak arcod melegét,
Emlékül teszem el.
Szorító kezedet,
Mint végső tisztelet
- nem ismert holtnak -
Csókodtól búcsúzom,
Kedves szép Senkim,
Tartok requiemet.
Bámulom a szemedet
Feleselnek a szemeid-,
Kedves kicsi lányka.
Mennyi új dalt tudnék, most dalolni róla!
Ha a szemem láthatná tested rejtett lankáit,
Az Ígéretföldje csak ez volna.
Feleselnek a szemeid-,
Két kis sötét bogár.
Tekintetemmel bejárom arcodat... Feléd
Ősbűn-hajhászó gondolatok repülnek.
Úgy nézek szemedbe, hogy ezt megértsd!
Feleselnek a szemeid-,
Te lész az új bálvány.
Végig-csiklandozom szememmel a tested,
Csak az intésedre várok! , csak bámullak, nézlek,
Testemben érzem ízét-mézednek!
Feleselnek a szemeid -
Vidám kacagással.
Most nálad keresem a “mindent-szabadot”
Ha a forróság lelökné tested mezét,...
ágyra-hullni most - csak veled akarok.
Üzenet
Veled titkon meglopnám a gyönyört,
Két szemedben mint kiolthatatlan fáklya - lobog.
Merítenék forró-tested melegéből,
Össze ne szorítsd a szád, hol feszülnek a csókok.
Kívánnék betörni titkos magányodba,
Két kebeled közt keresném, találnám meg vánkosom.
Bőröm átitatnám tested illatával,
Csak várlak némán, ugye eljössz? erről álmodom.
Varázs vagy...
Varázs vagy,
Ha vége az álom-éjszakának
Mindent álcázó éj, ha tűnik nyugaton.
Álom vagy.
Szorongó lelkem gyötrelmes álma,
Mi elvitorlázik, szürke fény hullámokon.
Igaz lennél.
Ha nyári éj gyúló sugaránál itt,
Valóban, mint zuhogó fény-ritmus feküdnél.
Csak éj-árny vagy.
Napfénynél, álmom omlott romjait kutatom,
Csak akkor vagy enyém, ha szürkül s ha jő az éj...
Szeretni akarlak
Még mindig szeretni akarlak.
Gondolatban - este - lágyan betakarlak,
A semmiben is érzem - bőröd melegét,
Szeretni téged soha, soha nem elég.
Még mindig szeretni akarlak,
Remegő kezemmel végig símogatlak,
Szép tested varázsát érezni nem kevés,
Elfog a csontom is megrázó remegés.
Még most is akarlak szeretni.
Vágy-szomjadat, még egyszer igazán érezni.
Hozzád présel szerelmem, éhes-vad vágya,
Mindig várlak, hogy eljössz - talán még ma.
Még most is akarlak szeretni.
Mily édes gyönyör lesz - téged átkarolni,
Kezem végig siklik - szép tested bársonyán,
Fehér billentyűk - a fekete zongorán.
Gyulai emlék
Kisüt a fény a tóra.
A visszavert-árnyékú vár
A sötét vízben néma.
Várunk
Ketten
Téged.
A megmerevedett csendben
Neved kiáltom - hangtalan.
Néma vízbe hulló levél a
Válasz.
Őszi
Végzet.
Vársz - néha úgy érzem
De, ez nem igaz - ezt nem -
Tőled nem is kérhetem
Ábránd -
Hamis
Való.
Kisüt a fény a tóra
A visszavert-árnyékú vár
- mint nekem - jusson eszedbe
Kérlek,
Néha
Gyula.
Várlak
Habzó csend...
Áramlik a szobámban...
Pattog fülemben...
Mintha jönnél - de nem...
Tovább várok a magányban.
Álmodom...?!
Víziókat látok...
Szövöm az álmot...
Már itt is vagy! ...de nem...
A pattogó csend adta lépteid.
Mikor jössz?
A magány őrjítő...
A csend dobol,
Zakatol - agyamban -
Pattognak a kurta zajok...
S mind hozzád kötődik.
Lépteket hallok... de nem...
Ismét csend.
Pattogó zaja játszik velem.
Csend...csend...őrjítő a csend...
...valaki átölel, megadom magam!
Tudom, hogy nem te vagy.
Az álom nyomott reggelre el.
Szeress engem
Lelkem, lelkeddel találkozott,
Őszi tavaszban - májust hozott.
Öregedő kézzel nyúlok feléd,
Belőled soha, nem volna elég.
Ha haragszol ne tedd komolyan,
Mert az élet gyorsan elrohan.
- Ne mondd, hogy nem!
Szeress engem!
Ha a kezem - akarva - hozzád ér,
Arcodba tódul a friss vér.
Ha érzem bőröd melegét,
Akkor semmi nem lenne elég.
Szeretem benned ami életerő,
Szerelem-tüzében ami elvehető.
- Ne mondd, hogy nem!
Szeress engem!
Aranyszín körte-melled szép,
Szájammal velük - úgy eljátszanék.
Kívánják jogos jussukat,
Éjente nedves-forró ajkakat.
Vagy talán nem érezted még,
Combod-között kívánó kéjt?
- Ne mondd, hogy nem!
Szeress engem!
Testedben zsigerek villóznak,
Ágyékodban csúcsosodnak.
Üres öled? fáj - ezt érzed,
Test-lélek zárt-tűzben izzik,
Hűs párnáid nem csendesítik.
- Ne mondd, hogy nem!
Szeress engem!
Vágyódsz? Nem? De, testednek csak kell.
Eszeddel tőle ne vedd el.
Agyamban így futnak a gondolatok
Neked beszélek, de magam vagyok.
Szavad fagya nem téveszt meg engem,
Csak engem ölelj, engem szerelmem!
- Ne mondd, hogy nem!
Szeress engem!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
