CSAK ÉN ŐRZŐM MEG EMLÉKED
Az „ örökhaláltól „ csak én őrizhetlek meg ! -
Nem a márványba - majd - belemerevedett neved .
A mindent elnyelő földbe süllyesztve be , de ,
Verseim őriznek - életteli épületbe’
Ha kíváncsi kezek leveszik könyveimet !
Életed egy ciklusa ott él a versekben ...
Akkor élő vagy - örök - így vagy úgy - de velem
Az „együtt - koptatott „ időért adom - cserébe .
Hogy a földön jártál - bár néha „önkívületben „
Kíváncsiság szeretet - harc tombolt ereidben !
A versem maradandóbb, mint kőzet - bármily kemény !
Sírköveden áll majd - évszám - mikor jött és ment el.
Család „ hivalgó virágos parcellája „ leszel !
Csak én éltetlek „ nem temetve „ kit sosem szerettél !
TIZ ÉV
Gondolatokká oldódott,
Majd betűkké merevedett ,
Kit tartok most a kezemben ?
Könyvvé átalakult tested !
Agyam gőze csapódott le ,
Bomló gondolat vált eggyé,
Kiáltanék - de , mért tenném ?
Itt vagy velem mindörökké...!?
Sok ezer betűből állsz már ,
Csak „ mikrósejtként „ élsz velem ,
Egy szerelmes vers-ciklussá ,
Két kötetté vált tíz évem !!!
1997.
EMLÉKEZÉS
Az emlékezés - az Élet rossz játéka !
A természet rendje :
a felbukkanás ,
kiteljesülés -
s az eltűnése !
A láthatatlannak soha nincsen árnyéka !
Az éjsötétben , az Idő nyögve sóhajt .
De , tapogatja még ,
- majd belefolytja ,
maligánfokba ,
a volt szenvedélyt .
Ha így tör ki a csendből - talál - e új utat !
Képek tűnnek fel bennem - rózsaszínűek ...-
Látva , úgy híven
leírom őket .
Keret nélkül is
rámába teszem,
S agyam falára függesztem fel - csak a szépet !
1997.
ŐSZI KIÁLTÁS
Már színpompájában nem tobzódik az ősz ,
Csak pucér - csontgallyak a csörgő ágakon . Kár ,
Széthordva minden , amit nekünk adott a nyár .
Derékig járunk a múló , fagyos őszben .
Csendesen lépdelünk - mint halott után -
Temetjük egymást - álmunk - derékba - tört „ csupán”
Már ketté vált utunk és rohanunk ! Merre ?
Te még az őszbe futsz - lásd bárhogy nem akarod ,
Én a télbe - szétszedtek minket az évszakok
Egykor fekve néztük a lebukó alkonyt ...
S vörösszínnel borított be a lenyugvó Nap .
Már csak fájó dalok gyűlnek .. kell , hogy kiáltsak !
IMPRESSIÓ
Most , valami szép „züllöttség” kószál
Vibrál szemed körül ,
Ahogy kinézel - kíváncsisággal -
Pilláid közül .
Mosolygó vágyakozás vagy ! Igen !
Kérdő tekintettel ,
- igazi asszony - hódító nézéssel !
Arcod éle egyre feszültebb lett .
Rágyújtassz - hogy rejtsed -
Enyhült arcod ideges bája ,
Feszülő köpenyed
A csinos alakodhoz - kétkézzel
Magadhoz öleled-
/ Biz’ Isten / még kívánatosabb lett !
1999.
|