A  TAVASZ AZ ENYÉM

Szép  nyaramat  eladta  valaki,

A ködös  őszt  már  árúba  én  bocsátom !

Nem  olvadok  bele  a  sivár  tél- homályba ,

lelkemből  kizárom  -  a  tavasz  fényére  vágyom !

A  tavaszt ,  nem  -  prédára  nem  adom ,

- mert  csak  az  enyém  -  nem  alkuszom  érte .

A  tél  sötét  -  süket  a  csend  - vakon  vesz  körül,

de , agyamban  dallamok ,   a  tavasz  igérvényez !

Tavasszal  kilépek  önmagamból ,

s  levetem  énem  - korom  -  / „ folt  a  patyolaton „ /

szűk  korlátait , -  magasság  szféráit   érzem ,

katarzist  -  ne  peregjen   ki  kezemből  az  álom !

A  tavaszt  azt  megtartom  magamnak /!/,

zsenge  zöldellő  rétjét , bimbózó  fáit,

virágba  szökő  világát , s  ha  már  elfáradt 

a  tél  ölelése  - ébred  a  tavasz ,  hangjai

strófák ,  dalok  -  el  nem  eresztenek  -  most .

Pengethetek  -  Ovid- on túl  - Új  Amorest *

Nem  fáradok  bele korom  bilincseibe /!/,

- bár  nagy  ellenség - de  a  tavasz  mégis  az  enyém lesz !

                                   * Ovidius : Szerelmi elégiák gyűjteménye   1998

A KÖLTŐ NEM BUKHAT EL

A  költő  csak  fájni  tud  -  emlékezni  -  ó...

megbukni  nem -

csak  a  múzsa !

Kapcsolatunk

lerombolva .

Behintettél  mindent  sóval ,

úgy  mint  S c i p i ó  rendelte

tette  oly  rég  -  a  legyőzött  Karthágóval !

Soha  fel ne

támadhasson ,

kegyetlenül

elpusztítva,

földjén  semmi  ne-teremjen.

Ne  éledjen  soha  csira

De  a  költő  tovább  dalol  -

fájdalmasabb  lett  a  dala  ! 

S Z O N E T T  -  a  kioltott  tűzről

Életem  zsarolva  éveim  H o r á k k a l   hadakoznak .

Mesélnek  oly  istenekről, kik  mindent  összecsomóznak,

- ott  az  Olymposzon -  ezek  csak  isznak  és  jót  kacagnak

A  gubancot  szétbogozni  nem  tudom , mit  körém  húztak.

Szép  álmokkal  telve, -  hűséggel  - a kora  reggel  ébreszt.

Ujjbegyem  zsibbad  a  vágytól  , hogy  megírjam  új  versem .

Emlék-örömhöz  kell  „ dörgölőznöm „, hogy  elkezdhessem .

Érzelmem  s  értelmem  civódnak  bennem , de  a  láng  éget!

Égettél ,  mint  füvét  szavanna  forró  Napja. Oltottad

-láng-nélküli -  szeretet-tüzem, csendesen  széttapostad !

bár  mélyében  még  élt, izzott  egy  parányi  szikra  bennne !

Mára  elégett  pernyéit  is  -  szél-szavad  fújta  szét .

Nem  ordítottál,  nem  mondtad  ki  hangosan  „ ..hogy  elég ,,!

Csak  „   kilopóztál  ,, belőlem... halkan  -  lábujjhegyen  !

*  Hórák = Zeus leányai     Eunómia =  a törvényessé

      Diké  =  az  igazság         Eiréné    =  a  béke         

HAJNALI RÉSZEGSÉG

Valami  részeg  hajnal-gondolat  hozott  el  hozzám.

Most, hogy  viaskodik  az  ébredő  hajnallal  az  éj.

Jöttél  öledben  félórányi  asszony-édességgel,

Már  dereng  - rövid  az  idő - hamar  ideér  a  fény .

Amíg  vetkőztél  láttam  csodás  testedet  -  néztelek  -

Ahogy  jöttél  az ágyba  -  ingerlő  kicsi  kebleid -

Pajkosan  játszva, - forr  már  tested   s a feltört  barázda !

Kutatják  ujjaim  test-birodalmad  csodás  tájait !

Reszkető  tompa  szürkület  vett  körül  - itt vagy  nálam -

Te „ ritkán  jössz ” csoda! Mert szűk  kis  kör,  hol  játszhatunk  itt!

Szíved  már  egy  vadritmusú  dobogás  el -  nem  pihen !

Az  éj-vég  hozott  - a  hajnalpír fényhulláma  már  vitt.

Olyan  vagy  mint  a  fény  - látom -  jön ,  meg  nem  gátolhatom !

Feljött  a  Nap! Ágyamban  már  meg  nem  talállak. Ó  ég!

Álom  volt  az  egész ? Csak  látomás, hogy  oltsam szomjam?

Nem  volt  egyéb  csak  -  ital nélküli - hajnali  részegség.

S Z O N E T T - egy  lila  képről

Külsőd  gyöngyfény  volt  számomra - rég  elszállt. Tört

rozsda-arany  volt  nálad  mindig  csak  a  flört,

tompította  vad  belső  lobogásom . Ölt

szerelemosztó  kettőséged ....meggyötört!

Pillantásod  feledni  akarom  -  tovább ...

amelyben  örökkön  él  láza  „hitednek „ ,

mivel  vágy-gondolataid  ily  éhesek ,

csoda,  hogy  rég  föl  nem  falta  már  ön-önmagát!

Mosolyod  -  ha  láttál  -  őrült  azt  hazudta .

Szépszavad -  ha  szóltál  -  koponyám  itatta ,

szád  akaratlanul ? , mint  vad-ostor  végigcsapott!

Szóötlő  érzelem  -  csak  belém jajdúlt ! -  lett

gombostű-szúrásnyi  - láthatatlan - fájó  seb

Közben  ködösítő  szemed  nézem  -  csak  mosolygott!

POGÁNY ÖSZTÖNÖK

Sivárság  kúszott  az  ember  lelkekbe

Már  csak  az  kell  - a  sok  technika-csoda

Emberség ?  Az  nem  fontos  a  praktikumnak  élünk

Mit  „új  rétorok „  égettek  bele  húsunkba -  ma !

Most  kél  a  vak  szenvedély  forradalma !!!

A  hangom  -  csak  egy  kis  dallamocska ,

Mely  ismétli  az  ismétléseket.!  H A T ?

N E M ! Mert  akik  csak  a  gép-emlőkön nevelkedtek

A  szép  nem  rázza  fel , az  önmagukba  fordulókat !

Az  elmagányosodó  új   techno - embert .

Csak  elleng  e  rideg  kék-idő  -  majd  lásd

Szerzés , birtoklás-vágy   -  mily  értéktelen !

A  halotti  ruhának  nincs  zsebe  -  higgyétek  el !

Az  É L E T  rövid  - nem  a  miénk - kölcsönbe  adta

Csak ,  a  végtelen , örök  V I L Á G E G Y E T E M !!!

                                                                                          1997