Őszi gondolatok

Mindig csak az ősz hordott a tenyerén.

Ősz van! Nosztalgia-tüzem még sem ég.

S ha belém lopakodik egy magányos

Őszi esten - versíráshoz nem elég!

Fülemben csend pattog - nem verssorok.

Szétszabdalt nappalok lassan eltünnek

S az estek mind oly egyformán múlnak,

Nem úgy mint rég -”szépórák” kikerülnek.

A fáj máskarjában álmodik velem.

Nem ihlet meg már másé - ki elhagyott.

Az idő nem fedi a múltat, de

Kínzó-gondolat-vágy - ellaposodott.

Tested a múló vers-szerelmek sírja,

Mélyen behantolod az emlékeket,

Idő-ködbe-feledt kedveseket.

E sötét sír engem is betemetett.

Te mindig újat teremtesz és temetsz.

Új győzelmek új sikerízét várod,

Örömmámorát egy új megkedveltnek

S a többit élni, sem halni nem hagyod.

Biztos víg-mosollyal az ajkadon jársz,

Mert mindenkit csak félig temetsz el. Volt

Szűk praktika - játékos kedved szerint -

Mért éleszted, ki számodra úgy is holt.

Mosolyod szétmarcangolva osztod -

Olykor egy vígasz-koncot elém is vetsz,

/más szeretők nyers ölétől átszakítva/

Hogy felszaggasd hegedő sebeimet.

Bár igaz győzni csak álmomban tudtam.

“Elárulásnak érzem” - de nem az volt!

Nesajnálj! Üres szavad már fájna,

Így, ami oly szép volt, - azt is eltaposod!

Hosszú utam estékbe már nem vezet.

A boldog reggelek sem mennek érted.

Ha mozdulatlan lesz minden; dermedt

Körülötted - hiányom majd akkor érzed!

Hátra ne fordulj ha gyönyört keresel!

Mögötted sietnek a rég elhagyottak,

Ijesztgetnek /,mint rohanó időd!/

Mögötted lihegnek, el nem maradnak!

A tegnap - nem érzed - rég a mába fordult.

Patikamérlegen porciózott időd

Kicsorbult, elfogyott. Verstermő érzés

A semmibe veszett - mindenütt ködök.

Az utolsó lépést még megtettem.

Az ősz-alkony a fényfelé sóhajtott.

Súlyos esőcsordák már megindultak,

Ez önsajnálatom elégiája volt.

Semmi voltam

Még szél sem voltam - csak fuvallat.

Sóhaj voltam - hol mások mulattak.

Forró nyárban - csak hideg lehelet,

Csak szürke folt - egy színes virág mellett.

Ősz voltam - a nagy kánikulában,

Vaksi botorkáló - úszó fényárban,

Csak csönd voltam - két kiáltás között,

Néhány kusza sor - üres papír fölött.

Idő voltam csak - ahol nem mérték,

Alamizsna ott - ahol azt nem kérték,

Csak vak voltam én - két látó között

Csak álomjáró-lény - emberek mögött.

Csak szikra voltam - hol lobogva égett,

Bábel-zavar hol - egynyelven beszéltek,

Szőttem álmaim - mint a fonalat,

Idő-gyilkos jött - hát ez is elszakadt.

                                                   1988

Farkasréten

Néztem a sírkövet...

Látom az élet hamar-elmúlását.

Néztem a kezedet,

Hogy rakja a virágot, kis emlék-gyertyát.

Néztem a sírkövet...

A szemedet, - ahogy virágot rendezett,

Néztem a kezedet,

Gyújtottad a lángot, ami megégetett.

Néztem a sírkövet...

Mindkettő itt, aki szeretett és szeret.

Néztem a kezedet,

Arcod, homlokod míly gondolatot rejthet?

Néztem a sírkövet...

Vajh “lápis memoriális”-om nekem lesz-e?

Néztem a kezedet,

Az enyémre gyertyát vagy virágot tesz-e?

                                    1983. november 14.

Hattyúdal

Elegem volt már a nőkből,

Széplányok tüzes szeméből,

Elegem volt már a lángból,

Szépasszony forró szájából,

Elegem volt már a csókból,

Szerelemből felizzókból,

Elegem volt már a kéjből,

Barna,- szőke,- feketékből.

Abbahagynom nem kell többé,

Vérem ne váljon sűrűbbé.

Lassan, csendben folydogáljon,

Ne zaklasson vágy, sem álom.

Majd megláttam újra egyet,

Csodás alak - milyen könnyed,

Karcsúsága vág szemembe,

S ahogy lépdelt velem szemben,

Játszadozva incselkedtek,

Érett, ringó kicsi keblek.

Na - mégegyszer... egyszer egyben

Utolsónak hadd szeressem...

(Alvó vágyát - hörpinteném,

A szerelmet csúcsig vinném.)

Hattyúdalnak ezt a szépet...

Aztán vetek végképp véget.

Elegem volt már a nőkből!?

De, természet (!) nincs szívem kőből.

Elegem volt... de, ezt az egyet...

Kihagyni, (?) - hát bűnös legyek?

Csodát tennék amit nem várt,

Feloldanám minden gátját.

Az utolsót így akarom,

Aztán vágyam félre-dobom.

Elegem volt, de nem az én hibám,

Hogy sok szép nő jár az utcán.

Még ez az egy nagy szerelem,

S ígérem, hogy befejezem.