Lila álmok
Szemed-fényei számomra nem gyúltak
De varázsuk bennem él.
Hamvadni készülő parázs-pernyéit
Elfújná az idő-szél?
Elébe állok, nem engedem!
Porát is összegyűjtöm,
Hogy megmaradj nekem,
Ne égj el egészen.
Érzéseimből felépítem
Az álmodozás várát – magamban,
Annak úrnőjévé teszlek
A örökre bezárlak agyamban.
Mint holt kedvesét őrült éleszti
Mert hiszi – hogy él – van
Sírjába el nem földeli
Én is élőnek tartalak!
Mint Phőnix újra naponta éledsz
Emlékeimnek át nem adlak
Mindig veled vagyok nincs táv,
Lelkemnek az éter ad szárnyakat
Nem engedem, hogy széttépjék
A soha el nem érhető álmaimat.
Szívverésed még most is érzem
Bár lázas agyam kapuján,
A valóság gyötrelme kopogtat…
De nem engedem, hogy zavarjál
Agyamban mélyen bevésett
Őrült lila álmaimat.
Benned vagyok
Nem kérhetem vissza a percet
Amit adtál nekem.
Úgy kiforgatott énemből, nincs mód
Hogy magam megkeresem.
Valahogy eltűntem. Valahogy szétolvadtam
Benned, szétáradtam s nem találom önmagamat.
Egy kicsit talán meg is haltam
Sejtekké szétestem,
Minden sejtem a tiédhez
odakötődött – más lettem
Temetői gyertyák nem égnek, nincs koszorú se
Akkor halok meg ha kilöknek sejtjeid örökre.
Bármennyire nem akarod, de
Látod – így benned vagyok.
Engem simogatsz ha tested,
Combod, melled simogatod.
Beléd költöztem, minden apró atommagom,
Hogy mit kezdek így magammal – még én sem tudom.
1985. máj. 1.
Vágyódás
Oh, ha egyszer láthatnám
Tested forró vágyódását...
mikor sápadt arcod kigyúló pipacs-parázsa
Körül öleli két szemed.
Oh, ha egyszer érezhetném
A szád lázas tapadását...
Égő tested vibráló, lázas remegését
Ahogy karomba temeted.
Oh, ha egyszer feloldódnál
Szakítanád mi gátló érv...
S agyad rejtett zugában félő-
Gondolat, már nem lenne tiéd.
...és ketten találkoznánk, Te meg Én,
Mint kéj-mámor superlativusa,
Majd csendesen elpihenve,
De tovább égve a vágytól.
Miért teszem?
Mint Ráffael angyala,
Sok színes matrica,
Úgy jelentél meg nekem,
Nem komor dóm falán
Itt életemben.
Mint csipke lehelet-könnyű,
Oly áttetsző és lágy-mívű.
Mint Rubikon állsz előttem,
Végzetem még nem ismert,
Kockám mégis elvetettem..,
Mindegy mi lesz a végzetem.
Célját magam sem értem
Te is másé lettél,
Engem is más szeret,
Hogy miért is teszem?
Magam sem értem.
1972.2.29.
Maradj még álom
Az éjt akarom!
Mikor koromfátylát repeszti a hajnal
Kék-szürkéből szülő fény
Ne, ne vidd el magaddal.
Az éjt akarom!
Vénuszfénykor kezemben hajad csillogjon
Mint éji sugár
S ne tűnj el virradatkor.
Az éjt akarom!
A késeit – múlót – mikor már nincs tovább
A végső pillanatot
Az éj halálóráját.
Az éjt akarom!
Téged. Mikor csatázik az éjjel a fény
A hajnalt marasztalom,
Lenyugvó napom egén.
1977.1.8.
Mi vagy?
Varázs voltál.
Mert vége az éjszakának. – Álom.
Álcázó-éj már tűnik nyugaton.
Igaz lennél,
Ha nyáréj kigyúló sugaránál
Itt, mint zuhogó fényritmus feküdnél.
Álom voltál,
Szorongó gyötrelmes futó álom
Mi elvitorlázott fényhullámokon.
Miért jöttél?
Álmom lerontott romjait kutatom
S hogy jöjjön ismét az éj....várom.
1977.2.8.
Ajánlás
Ne keresd többé a régi, múló pillanatot,
Amit szétszórtál az életedben magad után!
Hadd vigye el messze és fújja szét a szél szerte…
Ne vágyakozz, mert végtelen az álom – de, elszáll!
Add át a légnek – ne búsulj érte –
Ne légy a múltad marokszedője!
Ne gyűjtögesd az emlékeket légy okos
Úgy, hogy szeresd a mát mindig csak mosolyogsz,
Mert vénülő idő – úgy is csak eljön,
S mily könyörtelen – lassan mindent széttapos!
Hát egyszer majd csak te is megérted,
Ha kikacagnak a múló évek!
Elnyújtóztál a kitárulkozás tarkóján –
Mint egy pszichoanalitikus pamlagán – csak beszélsz,
Hogy újra átéld feledni való emlékeid,
Mint lepke szállsz a gyertyaláng felé…. – vigyázz elégsz!
Ki a múltjáért kiáll, tüzeli önmagát
Az emlékek előtt állj össze.
Miért van így…?
Fekszel mellettem…
Mint „azok” rég,
Kit „ura” a ius primaé noctis –
- alapján elért
Hallgatagon…
Mozdulatlan…
Egy törvény csak az
Mi fűz hozzám?
Csak hagyod - a házasság törvény –
Parancsa alapján
Hallgatagon…
Mozdulatlan…
Mint „azok” rég, de
Nem csak az éj
Fűzne hozzám – nappalok célja
Az is azonos mély…
Hallgatagon…
Mozdulatlan…
Így élsz mellettem
Mint márvány
Mint élő s mégis hideg szobor.
Pedig több vagy – mint így éljünk…
Mozdulatlan…
Hallgatagon…
1973. 9.14.
Újra láttalak
Valami úgy elsuhant mellettem,
Csak egy intő kis kezet láttam,
Éreztem, hogy Te vagy – hát így találkoztunk
Fékeztem s az útról egy közbe álltam.
Beszéltünk szokvány üres szavakat,
Közben a csend fuldoklott bennünk.
Nem volt mit mondjunk egymásnak, valami
Nagyon zavaró feszültség volt köztünk!
De oly szögletes volt minden akkor
Egy néhány-percnyi szót váltottunk csak
Arcod mosolya el nem simult...szemed lágy
Szád-éle kemény, mint hajó, mit kőből faragtak.
Oly könnyű közhelyeket kérdeztél,
Mint puha pihe a szárnytoll alatt,
E közben kerestük egymáson a régi
Arcunkat, de nem leltük csak a vonásokat.
Te mára a régit levetted, lásd
Csak nem szomjazhattunk egymásra,
Beszéltünk, hogy kitöltsük a nem várt percet
A szavak is megtörve jöttek a szánkra.
A lovat nem teszi jobbá, szebbé
Az aranyos kantár – az is csak málha
Az idő alkotja a szépet és dönti szét, -
Semmisíti meg – nálunk ez jött el mára.
1998. jan
Miért
Miért is ismertelek meg?
Igaz, vágytam fanyar csókok után
Valami igazra-másra.
Miért is ismertelek meg?
Ha fukar adomány-morzsával
Egy mosollyal sem jutalmaztál.
Miért is ismertelek meg?
Hogy elűzz – szótlan – magadtól
Így csitultabb lesz lelked?
Miért is ismertelek meg?
Szívem többé fel nem melegíthetem
Hát ekkorát tévedtem?
Talán Olympia lennél…?
Kitől Hoffman megrészegülve…
Szíved helyén csak rongy-szerkezet?
Tetteid más irányítja(?) nem érző szíved.
Miért is ismertelek meg?
E gigászi ember-vadonban
Miért is találkoztam Veled?
1976. ápr. 9.
Maradj még
Az éjt akarom!
Mikor korom-fátylát repeszti a nappal.
Kék-szürkéből szülő fény,
Még ne vidd el magaddal.
Az éjt akarom!
Vénus-fénykor, kezemkor,
Kezemben hajad csillogjon,
Mint éji sugár,
S ne szűnj meg virradatkor.
Az éjt akarom!
A késeit, - múlót, mikor már nincs tovább –
A végső pillanatot,
Az éj halálóráját.
Az éjt akarom!
Téged, amikor csatázik az éjjel a fény,
A hajnalt marasztalom,
Lenyugvó napom egén.
1970. jan. 8.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
