LÉGY A MÚZSÁM
Adj egy gondolatot nekem ,
Amivel eljátszom - ábrándozhatok,
Hogy csalfa, - volt - múzsám helyett,
Benned újat leljek meg.
Sajkádon - a lelkem folyóján -
Te hoznád vissza az új szerelmet!
Adj egy gondolatot nekem,
Mit testeden át - lelkedből - kaphatnék meg!
Neked ez nem volna nagy ár / ! ? /,
Mert belém szorult a csend már !!!
Te nyisd fel - némaságom zárját ,
Szomorú böjtre ne kárhoztassál .
Adj egy gondolatot nekem ,
Bársonyosat , szép megsimogathatót ,
Mi bejárná egész lényem ,
S a valót énekeljem !
Még életemnek dísze legyél...
Majd legyen kit újra ... eltemetnem!
A BŰNÖS BŰNTELENSÉG
Mért vannak az É letnek most is áldozatai?
Mert a hajtóerő mindig a bűn - zavaros élet!
Bűnben halnak el, az igazságra irányuló törekvések!
Ha visszakisérjük az Embert a lét-Időbe,
Minden harc, erkölcs-érték, az igazság-jogért indult el.
Most, hogy ,, roncsolt,, a régi ( ipso iure * ) a bűn bűnhődik a bűnnel!?
Újra hamis a jog-súly Justitia mérlegén!
Vagyon-függő az igazság - jogon-túli értelem.
Az ép-látás hajléktalan lett / az átprogramozott emberben /!!!
A pénz-hajszájuk őrülete - kettős üres cél;
Agyuk mélyén a pénz-ördöge őrjöng s gyötri! E kör
Vagyonával, nem csak földi, de az égi Kánaán felé is tör!
Szürke gondolat-sejtjeik filmvásznán - a pénz pereg!
Szubjektiv LEX ** - van már bűntelen bűnös büntetlenség!!!
IUS FORTIORIS ***! Már kiüti Justitia kezéből mérlegét
Hatalom arroganciája ! S mit szól a NÉP ?
Marad a IUS MURMURANDI **** ,, a béke-áldozat szelepe,, !
S a már mérlegvesztett Justitia ,, vak itélőképessége !!!
* magából a jogból kifolyólag
** egyoldalú elfogult törvény
*** az erősebb jogán
**** a morgás joga
NE ENYÉSSZÜNK E L
Oráte fátres - hogy könnyű legyen az Élet-álom
Úgy kell elmenni, hogy itt is maradni -
Csak valamit is hagyni magunk után!
Lehet, hogy nem mérhető - oly kicsinység,
De, a molekula is tartozik valahová
Egy egység amivel együtt alkotja ön-önmagát !
Hány gyöngy fénylett már szivárvány színekkel -
Aztán lassan sok elkopott. A fénye
Eltompulva - már nem is úgy csillogott -
Ezért a mű így feledésbe merült . Megszürkülve,
Úgy fényhagyottan - csak létezik van - tehát nincs értéke!
Így tágítva a gondolatköröket ,
Tudat-Idő összesűrített É l e t ,
Úgy mint a gubancba szorult, torzuló lét,
Mind nehéz, kibogozatlan filozófiává lett, -
Mint a könnyű papírmasé álmodozás - morajló lélekké !
Daloljon hát bennünk az igazért vágy !
Ne talmi gondolat fűtsön bennünket !
Mutassuk meg - ki van az arcok mögött -
Valós Ént ismerjék meg ! Így leszünk
Klasszikussá rozsdásodó örömtelenség öröme !
Nőjön túl az énünk a halál után !
De, ne a csicsás sírkő „ maradandó,
Oly beszédes hallgatása „ legyen csak
Emlék! Az alkotás látasson! így nyerjük el, /c r é d ó !/
A nem emberen-túli célt- ha hiszünk örökké benne !
2ooo. jan. 6.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
