ÁRULKODÓ GONDOLATOK
„ ha majd a jog asztalánál ...”
/ Petőfi /
Mint a megfagyott nagy sóhajtás
szivárgó sebet - fájót takar
Jégbe dermedtek a gondolatok
mert kedve sincs alkotni, de nem is akar!
Így érzi az alkotó is, mert
-tán túl korán , vagy túl későn jött -
nincs kapaszkodója semmiben sem
csak botorkál sok tudatlan -okoskodó között!
Átkarolja a meg nem értés,
szűk az ajtórése nem fér be
Szikráit szórja a végtelenbe,
bár gyújtó, de nem lobban az érzelem elegye!
Betűkből rak gondolat- láncot
életérzést - füzérré fűzve,
Emberért kiált - az igazságért,!
de örök hitét viszi a megsemmisülésbe !
Szétrobbantja ön-önmagát, hogy
szétszórt énje kis darabjai,
az igazság s jog közt araszoljanak,
s így éltető ágát maga alatt fűrészeli!
Fecseg a toll - leleplez a mű
hitét eláruló gondolat !
Rámerészkedett egy vékony jégre
Bukni emelt fővel csak a legbátrabbak tudnak!
A „ perem népnek” Heszpériát *
kínálták a lét vámszedői.
Megcsillantják az „ aranyalmát” ,de
rövid - pórázt tettek nyakára el nem érheti !
Újra a remény lett a hite,
Amit várt lassan el is hamvadt,
Szavakból csak ígéret maradt,
Hiába emelt pajzsra mosolygó cézárokat !
A tömeg az ígéretért kiált,
Most csak a Hatalom szedheti !
A termőfákat jól vigyázzák
heszperiszek **s a „most van hatalmunk „ kegyeltjei .
2001. május
* „Föld- széli” ország fái aranyalmákat teremnek
** kertet őrző Ég- leányai
A FAGYOTT TŰZBEN
Elhiszed-e?
Belém fagyott a szerelmed ! Jégbe ?
Nem ! Csak fagyforróságom hőjébe !
Az oly maximális fel soha nem enged,
mint Ős-bogár borostyánba - beledermedt !
Megérted-e ?
Magamba fagyasztottalak be - de
el nem égsz itt forró fagytüzemben,
mert Te éleszted - örök ölelést adva
élsz bennem - forróságomba belefagyva !
Elhiszed-e?
Fagyott tűz vagyok, s Te tüzem szítva,
- mint héjatlan-atom-fúziók sora -
átalakulással táplálod fagy-hőmet,
Még jobban belém olvasztva szép testedet!
Megérted-e?
Ha majd a végsőfázis is eljön,
befalva fényünk - az már ki sem tör
így leszünk egy fényrabolt kis „fekete lyuk”!
eggyé olvadva - láthatatlan - száguldunk!!
Elhiszed-e?
Mi leszünk az Űr sötét vándora,
majd „fehér törpe” - éledünk újra!
Egyre nagyobb fénnyel az égi sötétben,
Szupernova leszünk a nagy mindenségben!
Vágtatunk örökké - a végtelen térben!!!
2002.okt
Szerenád
Csodálom szemed, mely mint az ég,
Tündöklő csillaga,
Szikrázik, fénylik és mégis szép
Mint ez az éjszaka.
Íly szép éjszakám nem volt soha,
Álmomban sem talán.
Ma éjszaka Neked szól dalom,
Most sírj Te vén gitár;
Szemed csoda szép,
Kékebb, mint az ég (Éjnél feketébb)
Nem bűvöli szívem,
A nyári holdas ég.
Csoda szép a nyár,
Az est s a holdsugár,
Kettőnk dalát dalolja,
Egy szerelmes vén gitár.
Itt künn a kertben lágyan,
Illatos lég.
A csókodra az elsőre
Várok nagyon rég.
Szemed csoda szép,
Kékebb, mint az ég (éjnél feketébb)
Megbűvölte szívem,
A nyár, a hold, az ég.
Nagylózna, 1943, április 17.
AJÁNLOM AZ OLDALT
