Ö r ö k k é ...

 „Kanyargó utakon, de együtt vagyunk”

Z s ó k á n a k

Rólad szeretnék írni, de nem tudok,

Hiszen mi ketten - Te meg Én - egy vagyok.

Szét nem szakadt hosszú  5o-év alatt, ok :

Feloldódtunk egymásban, mint

Tengerben a folyóhabok.

Egyek vagyunk, mint mag-atom.

Igaz én csak kezedet fogom -

De lelkünk, szét nem választható.

Talán...

A halál-

Atomrombolása szakíthat ketté !?

De nem ! Akkor is hiszem - újból eggyé-

Válunk...összeállunk a nagy „S e m m i v é „

A halál által kivájt szemeimmel

Is foglak látni!

Agyam ürege kiszárad - ez Űr is.

Rád fog gondolni !

El nem választhatók vagyunk

Addig, míg belőlem csak

Egy porszemnyi is megmarad -

Sőt még azon túl is - szeretni foglak.